A programban katonadalok és egykori frontvonalbéli ételek is szerepeltek. A díszvendég interjút adott a Kisalföldnek.

Ahogy az egyik vendég fogalmazott: erősen kezdett programjával Kapuvár legfiatalabb civil szervezete, a Kapuvári Bográcsos Egyesület. A Kapui Pál elnökölte szervezet a hetvenéves jubileum alkalmával köszöntötte a Donnál, Urivnál is harcoló Tarr János őrvezetőt. A programban egykori, frontvonalbéli ételeket – többek közt csalánlevest, köleskását és hitlerszalonnával töltött buktát – is megkóstolhattak a vendégek.

– Az idei márciusi Böllérmájfesztiválon jött az ötlet, hogy akkori szakácscsapatunk (megnyerték a versenyt – a szerk.) alakítson egy civil szervezetet – hiszen tele vagyunk ötletekkel –, így alakultunk meg idén októberben – kezdte az egyesület ismertetését Kapui Pál elnök. Első programjukként több ötlet is felmerült, ám a nyáron találkoztak a helyi Tarr Jánossal. A kilencvenkét éves, idős bácsi harcolt a Donnál (Urivnál) és a civil szervezet úgy gondolta, megemlékezve a hetven évvel ezelőtti történésekről, programot szerveznek. Hétvégi rendezvényükön számos helyi történész – Pavlóczki Béla, Pölöskei Sándor –, valamint Ács István és Áder Attila gyűjtő emlékezett a „daliás időkre", mellettük a kapuvári és veszkényi hagyományőrzők elevenítették fel az akkori idők katonadalait. Igler Attila és a soproni katonai hagyományőrzők korhű ruhákban álltak díszőrséget a hetvenéves jubileumnak. Kapui Pál gasztronómus és csapata a front ételeit elevenítette fel a közönségnek.

Fotó: Jerkó Gyula

A rendezvény díszvendége, a 92 éves Tarr János lövegkezelő őrvezető a Kisalföldnek felelevenítette a fiatalságát, amikor '41-ben bevonultatták katonának. – A frontra 1942-ben kerültem ki, szinte azonnal a Don-kanyarba vezényeltek, ahol bizony tapasztalatlan huszonévesekként el voltunk szánva mindenre. Azt azonban hozzátenném, kicsit furcsálltuk, hogy a messzi Donnál védjük a hazát – mondta az idős bácsi. Családi hátteréről elmondta, Csapodon született, cselédcsaládban, majd onnan költöztek – az ottani major megszűnése után – Kapuvárra. Itt aztán a hercegi uradalomban dolgoztak. – Bevonuláskor fiatalemberként nem nagyon hagytak időt gondolkodni azon, hogy mit is keresünk mi éppen a bakaruhában, ám akkoriban ezt nem volt szokás megkérdezni, a kötelességtudatot a családjukból hozták a fiatal férfiak – mondta János bácsi. – A Don-kanyarban aztán gyorsan kiveszett mindenkiből minden hasonló gondolat – jegyezte meg. A visszavonulás elején a fagyott mezőkön – alig ruházatban – gyalogoltak sok száz kilométert, míg Ukrajnában vonatra rakták őket. – Szerencsésnek érezhetem magam, hiszen nagyon kevesen jutottunk ilyen „könnyen" haza – mondta. Nyugdíjasként aztán többször is eszébe jutnak az akkori idők, ahogy mesélte, jobbára akkor, amikor nehezebben tud mozogni. – Ezt biztosan a mínusz 30–40, néha 50 fokos fagynak köszönhetem – mondta az idős őrvezető.

Forrás:kisalföld.hu , Turbók Attila - 2012.11.26. 08:26